A Fertő-tó szinte kéri, hogy biciklizzük körbe, ismerjük meg a határvidéket és ápoljuk jószomszédi viszonyunkat Ausztriával. Nagyon jól kiépített, 2-3 nap alatt kényelmesen teljesíthető túra, remek hosszú hétvégés kikapcsolódás, akár gyerekekkel is.
A táv kb. 130 km, ebből csak 35 km a magyar szakasz. Több útleírást is végigolvastam mielőtt elindultunk a Fertőre, ahol ismét a gondviselésben bízva előzetes szállásfoglalás helyett a bioritmusunkra és a szerencsénkre bíztuk az esti pihenést. A túra Sopronból indult, ahol már meg is aludtunk egyet, a Lővérek környéki szállodák és panziók némi húzódozás után adták csak magukat és találtunk egy szabad szobát, ahol viszont leparkolhattuk a kocsit is, amivel magunkat és a bicikliket szállítottuk.
A másnap reggeli órákban Sopronból tekertünk le Fertőrákosra, ahol kerékpárút felfedezése majd a kőfejtő szemrevételezése után már Oggau felé vettük az irányt. Átlépve a határon hirtelen megugrott az út minősége, a táblák sokasága. Bár volt nálunk térkép és egy nagyon részletes útikönyv, az eltéveszthetetlen B10-es tókerülő útvonal táblái segítették az eligazodást.
Az út legnagyobb élménye volt, hogy esténként helyi termelők borozójába tértünk be, ahol a kiváló borok mellett kézműves termékek, sajtok, kenyerek színesítették a menüt. Az egyik helyen a tulaj barátságosan szolgálta ki a betérőket, majd időnként kiugrott a pultból és zongorajátékkal fokozta a hangulatot.
Az első éjszakázó megállónk Ruszt volt, a gólyák és kockaköves utcák terepe. Nagyon hangulatos falu, ahol egy köztéri szállásfoglaló rendszeren keresztül találuk meg aznap esti fedelünket. A rendszer voltaképp egy tábla volt, feltüntetve a helyi szállásadókat, és egy (ingyenes) telefon, ahol fel is tudtuk hívni a választott helyeket, így elég gyorsan találtunk egy szobát. A helyi étteremben a vacsoránál magyar felszolgálók segítettek eligazodnai a menüben és megismertük a borsmártást, amit azóta sem sikerült reprodukálnom 🙂
Másnap továbbálltunk és folytatódott a napfényes kerékpár-futam. Az út minőségéről és a környékről csak szuperlatíviszokban lehetne áradozni, különösen tetszett Jois, a pincesorral és virágos házikókkal hívogató kis falu. Utólag nagyon bántuk, hogy nem ide terveztünk megállni, sok jót olvastunk a helyi pincékről. Jois után a Fertő-tó menti legnagyobb városban, Neusiedl am See-ben foglaltunk szállást, ami nem volt rossz, de nagyon vágytunk vissza a csendes vidéki falvakba. Neusiedl inkább már turista-fókuszú település, fenszi éttermekkel és árakkal.
Innen reggel délnek fordultunk és a tó keleti oldalán tekertünk. Természetvédelmi területeken, “tiszteletben tartott” kis pusztavilágon keresztül vezetett az út. Lovak, marhák legelésztek és a nádas masszivitása is egyre jobban csökkent, ezért itt-ott már feltűnt a közvetlen tópart.
Podersdorf és Ilmitz már a nyaralók helye, aki szeretne strandolni és közvetlen vízparti élményben részesülni, tervezzen ide egy megállót. Tovább haladva már közel a határ és Fertőd, ezt az út minőségi változásából is könnyű észrevenni. Nekem nagyon tetszett a magyar szakasz is, bár kétségtelen, hogy meg sem közelítette az osztrák kerékpárutak minőségét.
A magyar szakaszon kis, barátságos, tiszta falvak sorakoznak, Hegykőn áltunk meg, ahol a helyi mini termálfürdőben lazítottuk le magunkat. Szállást itt is nagyon hamar találtunk, némi kérdezősködés a helyi kisboltban és már megvolt a tuti hely, gyönyörű szántóföldes kilátással és madárcsicsergős ébredéssel.
Reggel indultunk vissza túránk kiinduló állomására, csak Nagycenk felé tettünk egy kitérőt némi kötelező kultúrális élmény (Széchenyi-kastély és kripta) befogadása céljából. Aztán jött Balf, ahol elfogyott az uniós támogatás és a bicikliút, és innen egy nem túl kellemes, kb. 8 km-es masszívan emelkedő, főútvonalon szakaszon tornáztuk vissza magunkat Sopronba.
Összességében nagyon jó volt a túra, az egyik legjobb tókerülő alkalom, és a kontrasztot az osztrák és a magyar minőség között nem fájó, inkább “mintaértékű” és motiváló pontnak tekintettük. Kellemesen nézelődős, de azért tekerős, borozós, akár strandolós kikapcsolódás. A tó természetvédelmi értékkel bír, számos vándormadár megállóhelye, a világörökség része. Természetfotósok, szép úton bringázni vágyók, szép tájakra vágyók, menjetek!
