Biciklivel a Fertő-tó körül

A Fertő-tó szinte kéri, hogy biciklizzük körbe, ismerjük meg a határvidéket és ápoljuk jószomszédi viszonyunkat Ausztriával. Nagyon jól kiépített, 2-3 nap alatt kényelmesen teljesíthető túra, remek hosszú hétvégés kikapcsolódás, akár gyerekekkel is.

A táv kb. 130 km, ebből csak 35 km a magyar szakasz. Több útleírást is végigolvastam mielőtt elindultunk a Fertőre, ahol ismét a gondviselésben bízva előzetes szállásfoglalás helyett a bioritmusunkra és a szerencsénkre bíztuk az esti pihenést. A túra Sopronból indult, ahol már meg is aludtunk egyet, a Lővérek környéki szállodák és panziók némi húzódozás után adták csak magukat és találtunk egy szabad szobát, ahol viszont leparkolhattuk a kocsit is, amivel magunkat és a bicikliket szállítottuk.

A másnap reggeli órákban Sopronból tekertünk le Fertőrákosra, ahol kerékpárút felfedezése majd a kőfejtő szemrevételezése után már Oggau felé vettük az irányt. Átlépve a határon hirtelen megugrott az út minősége, a táblák sokasága. Bár volt nálunk térkép és egy nagyon részletes útikönyv, az eltéveszthetetlen B10-es tókerülő útvonal táblái segítették az eligazodást.

A Fertő nyugati partja inkább a szőlőtőkék és a bortermelés vidéke, bájos osztrák falvakon kerekezhetünk végig, sok esetben az Alpok hegyei is feltűnnek a horizonton. Az útvonal nem a tó közvetlen partján halad, de nem is a forgalmas közutak  mentén, sokszor visz fel domtetőkre, ahonnan szép rálátás nyílik a tóra. Az út során végig komoly, kiépített biciklis pihenők csábítanak megállásra. Nagyon kellemes útvonal, számos helyi pincészettel, borászattal találkozunk az út során.

Az út legnagyobb élménye volt, hogy esténként helyi termelők borozójába tértünk be, ahol a kiváló borok mellett kézműves termékek, sajtok, kenyerek színesítették a menüt. Az egyik helyen a tulaj barátságosan szolgálta ki a betérőket, majd időnként kiugrott a pultból és zongorajátékkal fokozta a hangulatot.

Az első éjszakázó megállónk Ruszt volt, a gólyák és kockaköves utcák terepe. Nagyon hangulatos falu, ahol egy köztéri szállásfoglaló rendszeren keresztül találuk meg aznap esti fedelünket. A rendszer voltaképp egy tábla volt, feltüntetve a helyi szállásadókat, és egy (ingyenes) telefon, ahol fel is tudtuk hívni a választott helyeket, így elég gyorsan találtunk egy szobát. A helyi étteremben a vacsoránál magyar felszolgálók segítettek eligazodnai a menüben és megismertük a borsmártást, amit azóta sem sikerült reprodukálnom 🙂

Másnap továbbálltunk és folytatódott a napfényes kerékpár-futam. Az út minőségéről és a környékről csak szuperlatíviszokban lehetne áradozni, különösen tetszett Jois, a pincesorral és virágos házikókkal hívogató kis falu. Utólag nagyon bántuk, hogy nem ide terveztünk megállni, sok jót olvastunk a helyi pincékről. Jois után a Fertő-tó menti legnagyobb városban, Neusiedl am See-ben foglaltunk szállást, ami nem volt rossz, de nagyon vágytunk vissza a csendes vidéki falvakba. Neusiedl inkább már turista-fókuszú település, fenszi éttermekkel és árakkal.

Innen reggel délnek fordultunk és a tó keleti oldalán tekertünk. Természetvédelmi területeken, “tiszteletben tartott” kis pusztavilágon keresztül vezetett az út. Lovak, marhák legelésztek és a nádas masszivitása is egyre jobban csökkent, ezért itt-ott már feltűnt a közvetlen tópart.

Podersdorf és Ilmitz már a nyaralók helye, aki szeretne strandolni és közvetlen vízparti élményben részesülni, tervezzen ide egy megállót. Tovább haladva már közel a határ és Fertőd, ezt az út minőségi változásából is könnyű észrevenni. Nekem nagyon tetszett a magyar szakasz is, bár kétségtelen, hogy meg sem közelítette az osztrák kerékpárutak minőségét.

A magyar szakaszon kis, barátságos, tiszta falvak sorakoznak, Hegykőn áltunk meg, ahol a helyi mini termálfürdőben lazítottuk le magunkat. Szállást itt is nagyon hamar találtunk, némi kérdezősködés a helyi kisboltban és már megvolt a tuti hely, gyönyörű szántóföldes kilátással és madárcsicsergős ébredéssel.

Reggel indultunk vissza túránk kiinduló állomására, csak Nagycenk felé tettünk egy kitérőt némi kötelező kultúrális élmény (Széchenyi-kastély és kripta) befogadása céljából. Aztán jött Balf, ahol elfogyott az uniós támogatás és a bicikliút, és innen egy nem túl kellemes, kb. 8 km-es masszívan emelkedő, főútvonalon szakaszon tornáztuk vissza magunkat Sopronba.

Összességében nagyon jó volt a túra, az egyik legjobb tókerülő alkalom, és a kontrasztot az osztrák és a magyar minőség között nem fájó, inkább “mintaértékű” és motiváló pontnak tekintettük. Kellemesen nézelődős, de azért tekerős, borozós, akár strandolós kikapcsolódás. A tó természetvédelmi értékkel bír, számos vándormadár megállóhelye, a világörökség része. Természetfotósok, szép úton bringázni vágyók, szép tájakra vágyók, menjetek!